Válság van. Erről írnak a lapok, tele van vele a net (is), mást sem hallani este a TV-ben, én már csak azon csodálkozom, hogy az esti mese megmaradt, és nincs helyette mondjuk Hírek extra tőzsdei tanácsokkal.

Amit én gondolok a válságról, az a következő: egyrészt van megintcsak az a bizonyos felső X-ezer, mint társadalmi osztály (burzsujék, újgazdagék, ahogy tetszik), na, őket aztán életvitelszerűen nem érinti a válság. Mert, mi történik? Esik a részvények ára - csökken pár százalékkal a vagyon - nő az olajár - nő a vagyon - de mivel a vagyonuk tegnap is értékpapírokban volt, ma is abban van, és holnap is abban lesz, ezeket a veszteségeket nem realizálják. Ha netán nagy a gáz, és csődbe megy a cég, az üzem, a sertéstelep, akkor Újgazdag arra pontosan fog figyelni, hogy ő még nyereséggel tudjon kiszállni - csődölni. Ha senki más nem is lát pénzt, ő fog. Ez tuti.

Aztán itt van társadalmunk dolgozó népe, (nevezzük talán csak Melósnak), aki meg érzi a válságot. Neki nincs (nem is volt, és nem is lesz) részvénye, olaja, sertéstelepe, bevétele, fizetése, nyugdíja minimális, amelynek jelentős részéte- ha nem az egészet - életvitelszerű kiadások fedezésére fordítja. Ha van. Mert most nincs. Vagyis most nem fordítja.

Nos, Feleim, ezért íródott ez a blog. Igyekszem gyűjteni - és megosztani Veletek - az ötleteket, sztorikat, véleményeket arról, hogy hogyan éljük túl a Szép, Új Évet!